Tudni illik — ez egy kijelentő tőmondat. Nyelvhasználatunkban nem afféle szigorú illemtani vélekedést jelent, vagyis aki nem tudja, amit tudni illik, az még nem illetlen, társaságban helytelenül viselkedő ember, csupán nem tud olyasmit, amit hasznos vagy legalábbis érdekes tudni közismert szavakról vagy fogalmakról. Ha pedig egybeírjuk és egybeejtjük a két szót, akkor az így keletkezett nyelvi fordulat, a tudniillik — kötőszó; pontosabban magyarázó kötőszó, akárcsak a „mert”, „mivel”, „minthogy”, „ugyanis”. — Amikor tehát mi itt az igen különböző dolgokkal, tárgyakkal, fogalmakkal kapcsolatban azt mondjuk, hogy „tudniillik tudni illik” — ez nem jelent többet, mint hogy közhasználatú, közérthető, bővebb magyarázatra nem szoruló szavakról, illetve azok értelméről elmondunk néhány olyan tudnivalót, amit ha nem tudunk, egyáltalán nem baj, ettől még értjük, miről van szó, de ha mégis tudjuk, akkor nagyobb távlattal, olykor egyenest történelmi múltjával értjük, hogy mi mindent jelent jó néhány olyan szó, amelyről amúgy is közérthetően tudjuk, mit jelent. Saját mindennapi beszédünket szeretnénk érdekesebbé tenni olyasmikkel, amiket nem árt tudomásul venni. Ezekről tudniillik tudni illik.
