A «Hét Perc» című könyv folytatása.
Van, hogy évekig epekedsz titkon valaki után, és elképzelsz róla valamit. Elképzeled milyen lehet vele egy randi, a csók, és milyen érzés, ha a barátnőjeként, az ő mezét hordva drukkolsz neki a mindent eldöntő meccsen. Ilyen volt számomra Dylan Rhodes is. Egészen addig, ameddig rá nem jöttem, hogy egy seggfej!
Ő a focicsapat reménysége, én pedig egy piercing szalonban güriző művészetis diák, aki még azt sem tudja, hol van a zöld csíkos zoknijának a párja, nemhogy hol képzeli az életét, és a jövőjét. Vele ellentétben.
Ám, amikor egy dupla randin megismertem, és totálisan ledöntött minden elképzelést, amit róla alkottam, valami megváltozott. Arról nem is beszélve, amikor kiderült, hogy a legjobb barátja húga vagyok. Nem száll le rólam, és megkeseríti mindennapjaimat a kampuszon.
Azt gondoltam, talán nyáron végre megszabadulok a feszültségtől, és süttethetem a bőrömet (természetesen magas faktorú napvédővel a globális katasztrófa közepette) a tóparti nyaralónknál. Csak aztán megjelent… egy bőrönddel a kezében.
Mi a frász?
