Színes ​pokol

A komédiást a szerep érdekli. Nem a darab

A komédiás rendezhetősége majdnem kizárólag pedagógiai kérdés, a rendező pedagógiai érzékén múlik.

Feltételek: a rendező egyértelműen stabil önbizalma és céltudatossága.

A szülő vagy a respektált tanító és a kamasz viszonya. Alapvető igény az irányítottságra, a függetlenség látszatára; kirajzás önálló kalandozásokra, látványos lázadások - s mindez akkor megy, ha a háttér biztonságos, erős, bármikor vissza lehet térni, ha baj van.

A komédiás és a rendező viszonya: a teremtő és a teremtménye. Komédiás színészt lehet igazán rendezni. Tehetsége, teste, lelke formálható nyersanyag, könnyen veszi fel a szerep által odakínált formát.

A komédiás szereti a jelmezt, a festéket. Minél teljesebb a maszk, annál jobban el lehet bújni mögé, és annál biztonságosabban formálható meg a figura.

Leginkább meztelenül szeretne játszani.

belső monológ tehát indulatilag-érzelmileg és intellektuálisan motivált válaszokból alakul ki, amelyekkel a színpad történéseire személyesen reagál.

E szöveget a színész alkotja meg, méghozzá olyan ívben, hogy amikor újra rá kerül a sor a megszólalásban, éppen az a mondat következzék a belső monológ és érzelmi történéseinek logikája szerint is, amit mondania kell.

amikor elhallgat a hangja, intra-pszichikusan tovább folytatja a játékot, és így alakul ki a belső monológ. Ez a szó szoros értelmében vett szöveg a színész saját alkotása. Belső beszédről van itt szó, tehát nem szépen megformált mondatokról: hanem a szavak jelzésszerű villanásáról

A varázsló ugyanis másképpen építkezik, amikor felkészül a szerepre. Miután „ő az" - nincs lehetőség arra, hogy akár időlegesen is kilépjen, pontosabban: nincs kinek, honnan kilépnie. Ehhez az Én és a szerep kettősségére lenne szükség. Számára viszont ez mindig egy. Tehát mindvégig játékban marad belülről is - akkor is, ha éppen nincs szövege.