Városi realizmus, és romantikus illúzió — ez a két stílus ötvöződik Norbert Tasev elbeszéléseiben, novelláskötetében. Különös, egyéni világ ez, melyben a főváros meglepő szereplői tünnek fel, és sok esetben a valóság kilép eredeti medréből, hogy utat biztosíthasson a széles látókörű perspektívának. Az elbeszélések sok esetben egyes szám első személyű mesélője maga a szerző, aki megtörtént, személyes dolgait is külső iróniával állítja szemünk elé.
A könyv érdekessége, hogy az elbeszélésekben nagy hangsúlyt kap az idő, az emlékezés és az életről való szüntelen elmélkedés, önmarcangolás. Ezzel érzékelteti a szerző, hogy sokszor a precíz alaposságon túl van a lényeg. A kisemberek, hősük akár mi magunk is lehetünk, hiszen minden szereplő azonnal rokonszenvessé válik számunkra. Ez a mostani gyűjtemény egy újabb kellemes meglepetés az életet furcsán, különcként szemlélők számára.